Tájékoztató a Klasszikus Otthonok olvasóinak

 

Tisztelt Olvasók!

 

A Klasszikus Otthonok Romantikája magazint (mely 2006 évtől Klasszikus Otthonok néven jelent meg) 2000-ben alapítottam, s 2005 év végéig, közel 6 éven keresztül a Kor Kiadó Bt. kezelésében jelent meg negyedéves gyakorisággal. A magazin kiadói jogát 2005 végén a Globe Art Kft. megvásárolta, így 2006-tól a magazint a Globe Art Kft adta ki úgy, hogy a főszerkesztői feladatokat 2006 december 31-ig én végeztem.

2007 januártól a főszerkesztői feladatokat már nem én látom el.

Mindig örömmel vettem kézhez az olvasók leveleit, s készségesen próbáltam meg segíteni azoknak, kik telefonon a lappal kapcsolatosan, vagy akár egyéb kérdésekben megkerestek.

Mivel 2007-től a magazin kiadási munkáival már nincs kapcsolatom, így sem a lap arculatának meghatározásával, sem az előfizetői példányok postázásával, sem a Lapker által történő terjesztéssel összefüggésben információkat, vagy segítséget nem tudok nyújtani.

Azonban annak ellenére, hogy a főszerkesztői munkát már nem én látom el, szeretném és kívánom, hogy az általam alapított magazin még sok éven keresztül az olvasók megelégedésére szolgáljon: továbbra is élményt nyújtson az antikvitások és  a klasszikus otthonok kedvelőinek.

 

A Klasszikus Otthonok új kiadójának címe:

Globe Art Művészeti és Kiadó Kft.

1013 Budapest, Döbrentei u. 20.

 

Kérem, hogy bármely, a lappal, az előfizetéssel, vagy a terjesztéssel kapcsolatos kérdéssel bizalommal hívják Kocsis György lapmenedzsert:

 

Kocsis György — IPM

1025 Budapest, Pasaréti út 49.

Tel.: 06 30 940-1948

Fax: 06 23 337-569

E-mail:

gy.kocsis@t-online.hu

klassziko@freemail.hu

Búcsú …

 

Nemrég láttam A vörös hegedű című filmet, s bevallom, nagyon mélyen megérintett. A történet középpontjában álló hegedű életét évtizedeken, sőt évszázadokon át követhetjük nyomon, keletkezésének pillanatától a napjainkban zajló montreali aukcióig. Egyetlen hangszer, s mennyi emberi sors, hány különböző történet! A felcsendülő zene is attól függően változik, hogy éppen ki szólaltatja meg a kivételes mestermunkát. A megrendítő alkotásban  csodálatos, hogy a hegedű napjainkig megmarad, és egy szakértő megfejti az utánozhatatlan hangszer titkát.

Mindez a Ha a zongora mesélni tudna… című cikk kapcsán jutott eszembe, ahol a szerző „túlélőnek” nevezi a zongorát. A zongora, a hegedű és valamennyi zeneszerszám, sőt az általuk felcsendülő zene is tovább él, mint mi. Egy régi darab mindig kíváncsivá teszi az embert. Vajon honnan, kitől származik? Szerencsés esetben az eladó felvilágosítást tud adni a származásról, tulajdonosokról, ellenkező esetben csak találgatásra van lehetőségünk.

A  film történetét lezáró árverésen az ott versengő licitálók más-más okokból kívánják megszerezni a hegedűt, ott mindenkinek mást jelent, mást jelképez a tárgy megvételének lehetősége. Erre a momentumra rímelnek a Műgyűjtés rovatban idézett gondolatok, ahol többek között a műgyűjtők közötti  különbségekről és egy-egy gyűjtemény árulkodó voltáról is olvashatunk. A Tartalom és forma cím alatt futó írás pedig a közeledő ünnepek kapcsán arra világít rá, hogyan tűnik el a mai ajándékok formája mögött az ajándékozás tartalma, és mitől válik egy ajándék tartós üzenetté, emlékké.

Találkozás és búcsúzás az élet. A tárgyak és az emberek változnak körülöttünk, de az emlékük megmarad…

 

                Janositz Johanna

 

***